Nagyon féltem attól, hogy itthon mit fogunk kezdeni egy ilyen pici babával. Soha életembe nem voltam még ennyire közel ilyen kicsi lényhez, és aggasztott, hogy ha nem lesznek ott a nővérek akkor vajon hogyan fogok elboldogulni vele. Azt se szerettem volna, hogy anyu meg anyós majd jól megmondja, hogy mit is kell csinálni, ettől nagyon féltem, de aztán szerencsére ez elmaradt- csak azt mondogatták, hogy ez és ez az ő idejükben hogy volt, de abszolút nem volt zavaró :). Az első nap szuperül telt, Ábel evett, majd jókat aludt. Az első éjszaka is jó volt, alig kelt fel és szépen aludt egyedül a kiságyában. Kezdetektől fogva külön szobában, a saját ágyában alszik, nekem egy kicsit fura volt, hogy olyan "messze" van tőlem, de a légzésfigyelő (paraszülőknek kötelező! :)) megnyugtatott, hogy nincs semmi probléma. Aztán másnap kezdődött egy kb. 1,5 hónapig tartó rémálom. Sok sírással részéről és részemről is, sook sok álmatlan éjszakával és egész sok veszekedéssel (Apa és köztem). Valószínű, hogy hasfájással küzdött szegény. Kipróbáltuk az infacolt, kamomilla vulgarist, espumisant, babateát (ezt nem fogadta el...), melegített pelust a pocakra, tornáztatást, szóval sok mindent. Voltak olyan napok, hogy nem bírtam egy percre se letenni. A pisilés és egy pohár víz megivása luxus volt, a többiről már ne is beszéljünk. Általában 11 körül dőlt ki Ábel, ekkor mentem el felöltözni, fogat mosni, reggelizni. Aztán délután jöttek a séták, ezt egy pár hét után már nagyon szerette és én is, mert bár hulla fáradt voltam, jó volt egy kicsit felöltözni normál ruhába és kimenni levegőzni egyet.
Úgy két hónapos kora körül kezdett rendeződni a helyzet, aludt szépen délelőtt és délután is nagyokat. Éjszaka ha felkelt akkor nem igazán akart visszaaludni, ezzel küzdöttem egy darabig (néha apa is besegített), de kb. két hete ezt is elhagyta.
Vannak még sírások, de már nem az a vigasztalhatatlan, több óráig tartó, úgyhogy ezt már kibírom :D Sajnos a napközbeli altatás néha nyűgös egy kicsit (túlságosan bepörgeti magát, de első ásításra meg nem tudom letenni, mert akkor meg csak sír még akár rajtam is...).
Nem emlékszem rá már pontosan, hogy mikor, de elkezdett mosolyogni... Naaa egy félmosollyal is el tudta feledtetni az átvirrasztott éjszakákat és a több órán keresztül tartó sírásrohamokat. Teljesen elolvasztott és elolvaszt most is egyetlen apró kis mosollyal :)
Nekünk a hasfájásra csak a Colief vált be - mocsok drága volt, de nekem nagyon megérte, hogy nem visít szegényem.
VálaszTörlésNa igen, a bűvös babamosoly :) Amitől egy csapásra kipihentnek és 100%-ig tettrekésznek érzi magát az ember, pedig nem is sokkal korábban még a világ másik végére szeretett volna szaladni, lehetőség szerint aludni legalább egy napot egyhuzamban :)