Az evésről

Ábel kb. másfél hónapja csak minimális tápszert eszik. Egyszer totál kiborultam és már kezdtem azon gondolkodni, hogy jó lenne végre, ha tápszeres lenne, na azóta napközben nem kell neki táp, csak tejci. Este kap kiegészítést, először 30, majd 60, most már 90 ml tápot. Persze szerintem ezt is elhagyhattuk volna, ha nem növelem az adagot, inkább próbálom csökkenteni... Az esti étkezéseket szépen lassan kezdi elhagyni. Először a 11 órait, aztán a 1-2 órait, most meg már van olyan éjszaka, hogy a 4-5 órait is kihagyja és csak reggel 7-8-kor eszik. Én már ezzel az egy felkeléssel is totál megelégszem :D Bár mostanában, ha eszik is hajnalban sokszor csak keveset és van, hogy bukik is rendesen, szóval lehet, hogy annyira már nem igényelné. Érdekes dolog, hogy amikor át tudnám aludni az éjszakát, akkor sem alszom végig, mert vagy annyira fáj a cicim, hogy fel kell kelnem fejni, vagy hallom Ábelt, hogy kicsit mocorog és be kell menjek megnézni a takarót, nehogy megfázzon... Ahhh... Azt hiszem 18 éves koráig én már nem fogok egy jót aludni :D

Ja, és már elkezdtük a hozzátáplálást is, bár még csak négy hónapos, szerintem baja nem lesz tőle. Kifejezetten szereti a kanalat, szépen eszik, nem köpi ki a rajta lévő cuccot, úgyhogy már kapott háromszor almát és kétszer barackot. Nekem a védőnő azt mondta, hogy szoptatás előtt kell adni neki a gyümölcsleveket is, úgyhogy szegénykém egy alkalommal, mikor kb. 10 kanál almát megevett, nagyon megjárta. Gondolom savas volt és bántotta a hasát, mert kiköpte a cuccot és nagyon sírós lett tőle. Így az alma most pihenőpályán van, legközelebb valami más gyümölccsel vagy vízzel hígítva adok neki, étkezés után. 

Napközben egyébként 3 óránként eszik, néha előfordul, hogy az alvás miatt kitolódik 4-5 órára is a dolog. Nem szopizik valami szépen csak hajnalban, vagy reggel, ha kimarad az esti kaja, de mostanra már legalább nem fáj a cicim szoptatás közben és utána. Nem tudom meddig lesz elég neki a tejci, de most nagyon örülök, hogy még kitartunk :)

Arról, hogy nekiálltam tornázni

Nagyon nem vagyok kibékülve a külsőmmel, egy ideje már kacérkodok a  t o r n a  gondolatával, ma pedig főpróbát tartva felülésekkel szerencsétlenkedtem. Hát, nem tudom hová tűnt a hasizmom a terhesség és ezalatt a négy hónap alatt, konkrétan tényleg szenvedtem, mire lendületből fel tudtam magam húzni. Ábel kicsit már nyűgös volt, de aludni nem tudtam letenni, így a játszószőnyegéről figyelt engem. Miközben már talán a harmadik erőlködésnél tartottam, a fiam kiröhögött. KIRÖHÖGÖTT, érted? Kiröhögött :D Akkora kacajba kezdett, hogy ihajj :D Persze ezen én is röhögtem, a gyakorlatot így még nehezebb volt csinálni, ami Ábelnek még jobban tetszett :D Hát kész. Oké, hogy vicces volt, de azt nem vártam volna, hogy a négy hónapos kisfiam vágja ezt kvázi az arcomba :D Apjával szakadtunk mi is a röhögéstől. Ja, a sztorihoz hozzátartozik az is, hogy a fiatalembert nem lehet  c s a k  ú g y  megnevettetni. Apja még nem is hallotta, én összesen ötször, abból kettőször sikerült nekem megkacagtatnom. Egyéniség a kissrác.

Amúgy nagyon hiányzik az 53 kg-os alakom, a majdnemkockás hasizmom, a feszes fenekem. Szabályosan rossz érzés mindenfele mászkálni, itthon tükörbe nézni, stb. Pedig "csak" 5 kg van rajtam kb., de elképzelhetetlenül idegesít. Meg persze az állag sem ugyanaz....